Túl vagyunk a karácsonyon. Az első karácsonyunk volt közös lakásunkban a férjemmel. Sikerült nagyon jó hangulatot teremtenünk. Beszereztünk egy akkora fát, hogy éppen befért az olasz kanapé mellé a nappaliba. Sokan mondták, hogy ez egy panel lakásba sok, de persze mindenki irigykedve csodálta utána. Most fogjuk majd sajnos leszedni, mert itt az ideje, de én nehéz szívvel válok meg tőle. Egyébként a nappali berendezését pont úgy oldottuk meg, hogy ez a fa tökéletesen oda illet. Valószínűleg ez tudat alatt történt így, de nem bánom, semmit nem kellett átrendezni. Az olasz kanapékba pedig még mindig szerelmes vagyok. Bárhogy alakítjuk a nappalit, mindig kiemelt része lesz. Annyira nem kötött, hogy bármilyen pléd vagy falszín megy hozzá. Nagyon vigyázunk rá, szeretnénk, ha még jó pár évig velünk lenne és használhatnánk. Jelenlegi berendezésünket annyira eltaláltuk, hogy nagyon fogom sajnálni, ha esetleg valamit le kell cserélni, nem csak az anyagiak miatt. Hozzám egyébként is „hozzá tudnak nőni” a tárgyak, így nehezen válok meg bármitől.