Ha céges póló a téma valahogy jó és rossz érzések is kavarognak bennem. Eleve a „céges” megnevezés rossz érzést kelt bennem. Bevallom őszintén, a mostani munkahelyemet nem igazán szeretem. Nem igazán a munkával van baj, hanem az emberekkel és az irányítással. Volt már olyan munkahelyem, ahol imádtam lenni, pedig bőven volt, mit csinálni. Ott emberként bántak velünk és a fizetésre sem lehetett panasz. Most éhbérért gürizek sokkal többet és még a főnököm személyi titkára is vagyok, pedig nem az a munkaköröm. Sokszor hányingerem van attól, ami itt folyik. Céges pólóról szó sincs, örülünk, ha fénymásoló papír van. A wc papírt volt, hogy magunknak hoztuk. Felmerül a kérdés, miért nem váltok. Folyamatosan kerestem a lehetőségeket és most olyan terveim vannak, ami nem engedi meg, hogy esetleg munka nélkül maradjak. Jelenleg ez a kicsi is kell nekem ahhoz, hogy utána boldoguljak. Most egyelőre megelégszem ezzel, hogy később jobb legyen. Sajnos gondolni kell a jövőre is, nem mindig jó hirtelen elhatározások után dönteni.